NAPI LOOKBOOK Hold-Plutó oppozíció

Pilinszky

Látja Isten, hogy állok a napon. Látja árnyam kövön és keritésen. Lélekzet nélkül látja állani

árnyékomat a levegőtlen présben.

Akkorra én már mint a kő vagyok; halott redő, ezer rovátka rajza, egy jó tenyérnyi törmelék

akkorra már a teremtmények arca.

És könny helyett az arcokon a ráncok, csorog alá, csorog az üres árok.

Apokrif 1956 - Részlet

2018 NOVEMBER 26: Hold a Rákban szemben Plutóval a Bakban

Az elmúlt korok elhitették velünk, hogy lehet öröm nélkül is túlélni, hogy az öröm csak egy pillanat és nem lehet létállapot, hogy az élet boldogságot csak cseppekben ismer és, hogy jobb ha hozzászokunk a szárazsághoz, mert ritkán esik nagyobb cseppekben. Talán nem is sejtjük, hogy mindez honnan ered: ahogy nagyszüleink földjét elvették, és nem volt többet mosoly a ráncok között, hogy ami volt az sosem volt elég, ahogy a háborús éhínség és pusztítás rezgése bennünk tovább él, egészen addig amíg nem írjuk felül saját tudatalattinkban…ahogy beleszoktunk, lételemünkké vált az örömtelenség és öröm-éhínség, a félelem attól, hogy amink van azt is elvehetik…legyen az élelem, ruha, ingatlan, maga az élet is akár. Ismerjük “az éjszakát, a hideget, a gödröt, a hánykódást, a számkivetettséget, a mélyvilági kínt” , s ebben a DNS-szálig hatoló önvédelemben nem tudjuk már hogyan kérjünk és adjunk szívet, elfelejtettük, hogy a szeretet ismérve a folyamatos áramlás, spontanitás és szabadság. Manapság ha szeretünk nem vagyunk szabadok, félünk a sérülésektöl, félünk minden visszautasítástól, minden elhagyatottságtól. Félünk elveszni a másikban, a másikért. Kiéheztettségünkben, kiszáradtságunkban mohón vetjük rá magunkat a másikra, forrásából két tenyérrel habzsoljuk azt ami éltet, saját forrásunk azonban továbbra is kiszáradt kút marad csupán. A kútak forrása nem egymás készlete, hanem maga az élet, mi magunk... Amíg egymás készletén élünk, nem tápláljuk csak időszakosan “etetjük” egymást…

A következő 18 hónap (Felszálló A Rákban, Plútó és Szaturnusz a Bakban) annak vizsgája lesz miként tápláljuk életünket érzelemmel, miként fordítjuk figyelmünket a Forráshoz, miként térünk haza. Korunk legnagyobb függősége az a hajsza melyet egymásért folytatunk, életünket kapcsolatokban mérjük, éhségünket kapcsolatainkban enyhítjük falatról falatra haladva. Meg kell tanulnunk felnőni a szív szabadságához, akkor is ha fáj, akkor is ha el kell köszönnünk mindazoktól, akik ebben statisztáltak, és akik éppúgy szomjaznak mint mi magunk.

Inni adj ha enni kérnek, enni adj ha inni kérnek, tanulj meg újra járni, lépteidben mások járjanak.

astrolookbookplútó, holdComment