Tudod, hogy nincs bocsánat...

Az Uránuszi energia nem ismeri az együttérzést, objektív, tárgyilagos, személytelen. Az evolúciós asztrológiában hosszú távú memóriánk; házhelyzete és aspektusai kibontják sok-sok életek emlékeit, traumáit, fájdalmait. Amikor gyógyulunk, valójában ezt a tárhelyet ürítjük ki. Innen ássuk ki mindazt melynek elengedésével felszabadulhatunk nyomasztó múltunk alól. Csupán emlékeink, fel -fel elevenített fájdalmas csalódásaink, kirekesztettségeink, megcsalatásaink, számkivetettségeink akadályozzák az öröm és boldogság megélését. Csak aki felejt lehet boldog.  Aki felejteni képes, az ismeri a megbocsátás mágiáját. 

József Attila képletében a Hold/Neptunusz állt együtt a Rák-ban, oppozícióban a Bak-ban álló Uránusszal.

József Attila képletében a Hold/Neptunusz állt együtt a Rák-ban, oppozícióban a Bak-ban álló Uránusszal.

És, mi van akkor ha nem tudunk felejteni? Amikor gyermekeinket arra tanítjuk, hogy kérjenek bocsánatot, valójában arra buzdítjuk őket, hogy felejtsék, és felejtessék el mindazt mit tettek. Vajon elegségés-e kimondani? Vajon az érzelmek melyeket a csalódáshoz csatoltunk törlödnek-e? 

A megbocsátás nem emberi, és nem intellektuális folyamat. Nem történik meg mindaddig, amíg személyes kötödésünk van önmagunkhoz, identitásunkhoz, múltunkhoz, történetünkhöz, életünk szereplöihez. Talán ezért is foglalkozik minden vallás a megbocsátás technikájával, talán mert sejteni lehet, hogy ehhez isteni beavatkozásra van szükség, transzcendálni mindazt, amitöl ezidáig emberként definiálhattuk magunkat. A Magasabb adhat be-"bocsát"-ást oda ahol az elengedés meg tud történni. 

A megbocsátáshoz sok-sok könnyre (Víz) van szükség. A sírás, annak felismerése, hogy érezzük önmagunkat, - végsö soron elvezet önmagunkhoz, segít önmagunkkal megélt együttérzésünket felfedeztetni. Amikor újra érezhetjük, hogy szeretetre méltóak vagyunk, és ismét szeretni leszünk képesek, ez a szabadság, a felszabadulás, a feloldozás, a kegyelem. 

Húsvét ünnepe a kegyelem pillanata lelkünkben. Annak megértése, hogy a feltámadás hazaérkezésünk örömteli vágya és beteljesülése. Ha igazán meg akarunk bocsátani meg kell halnunk önmagunknak, meg kell találnunk azt a közös pontot , ahol mi szorulunk megbocsátásra. Igy születik meg bennünk a fohász, az ima. Az ima azt jelenti nincs múltam, csak "ím ma" létezik, a most varázsa és egyszerüsége. 

A megbocsátás folyamata a legfájdalmasabb zarándoklat a Legfelsöbbhöz. Az Uránusz intellektuális energiája nem elégséges, itt csupán annak a vágya erösödik bennünk, hogy szabadulni akarunk: a felejtéshez együttérzésre, a Vízöntöt követö Halak/Neptunusz energiájára szorulunk. A Neptunusz képes úgy gyógyítani, hogy elmossa a határokat az én, és te között, a megbocsátó és a megbocsátott között, a felmentö és felmentett között. Minden intellektuális törekvésünk a megbocsátásra haszontalan mindaddig, amíg nem vagyunk képesek érzelmileg ismét összeilleszteni azt, amit adtak, azzal, amit visszavettek Tölünk...

Fel kell ismernünk, hogy bármilyen érzelmi megfosztottság után is Az vagyunk. Ami elvettek Tölünk, csak annak álma volt, hogy másban kerestük a Legfelsöt. 

Meg kell bocsátani önmagunknak azt is, ha nincs képességünk a boldogságra, mert nem, vagy nehezen felejtünk, mert mélyebben érzünk, mert továbbtart kiüríteni emlékeinket. A harag, a düh, megbántottságunk mergörzése ugyan megakadályoz abban, hogy érzelmileg továbblépjünk az öröm felé, de van, hogy ez a megállás, visszafordulás (retrográd fázisok) lesz böjtünk, és feltámadásunk...

 
Tudod, hogy nincs bocsánat,
hiába hát a bánat.
Légy, ami lennél: férfi.
A fű kinő utánad.
A bűn az nem lesz könnyebb,
hiába hull a könnyed.
Hogy bizonyság vagy erre,
legalább azt köszönjed.
Ne vádolj, ne fogadkozz,
ne légy komisz magadhoz,
ne hódolj és ne hódits,
ne csatlakozz a hadhoz.
Maradj fölöslegesnek,
a titkokat ne lesd meg.
S ezt az emberiséget,
hisz ember vagy, ne vesd meg.
Emlékezz, hogy hörögtél
s hiába könyörögtél.
Hamis tanúvá lettél
saját igaz pörödnél.
Atyát hivtál elesten,
embert, ha nincsen isten.
S romlott kölkökre leltél
pszichoanalizisben.
Hittél a könnyü szóknak,
fizetett pártfogóknak
s lásd, soha, soha senki
nem mondta, hogy te jó vagy.
Megcsaltak, úgy szerettek,
csaltál s igy nem szerethetsz.
Most hát a töltött fegyvert
szoritsd üres szivedhez.
Vagy vess el minden elvet
s még remélj hű szerelmet,
hisz mint a kutya hinnél
abban, ki bízna benned.
József Attila
1937. július-augusztus
astrolookbookComment