Szomjúság

Hermann Hesse

Siddharta

Szomjazom, ó,

Govinda. és ezen a hosszú

samana-úton semmit sem enyhült a szomjúságom.

Mindig ismeretre szomjaztam, mindig

tele voltam kérdésekkel. Kérdeztem a bráhmanákat, évről évre,

kérdeztem a szent védákat, év év után, és kérdeztem a

kegyes samanákat, év év után. Ó, Govinda, meglehet,

ugyanolyan jó, bölcs vagy gyógyító dolog lett volna, ha

az orrszarvú madarat vagy a csimpánzt kérdezem.

Sok időre volt szükségem, és még mindig nem fejeztem be

hogy ezt az egyet megtanuljam, ó, Govinda: hogy az

ember semmit sem tanul!

Azt hiszem, a valóságban

nincs olyasmi, amit

„tanulás"-nak nevezünk.

Csak a tudás van, barátom, az pedig mindenütt ott van, az átman, amely ott van bennem és

benned és minden lényben. Így hát kezdem már hinni: ennek a tudásnak nincsen gonoszabb ellenfele, mint a

tudniakarás, mint a

tanulás.

astrolookbookComment